A jóléti társadalmak egyik alapproblémája az elhízás. A túlsúlyosak egyre nagyobb részét zavarja is súlyfeleslege, szeretne karcsúbbá válni, de ha lehet, úgy, hogy az étkezés, illetve az ízek élvezetéről ne kelljen lemondania. Ezt az ellentmondást ismerték fel az élelmiszeripar agytrösztjei, s amint a kémia fejlődése lehetővé tette, piacra dobták új, mesterséges „karcsúsító” édesítőszereiket, például az aszpartámot…
Azzal persze már kevésbé foglalkoztak, hogy az élő szervezetben a kémiai anyagok milyen károkat okoznak, de ha foglalkoztak is, a feltárt problémákat üzleti okok miatt nem verték nagydobra… Az emberek élelmezése, gyógyszerelése nagy üzlet, ezért nem véletlen, hogy néhány, politikusok által is támogatott multinacionális cég igyekszik uralni az élelmiszer- és a gyógyszeripart.
Az aszpartámmal kapcsolatban felreppenő negatív híreket ezért akár a konkurenciaharcnak is be lehet tudni, talán éppen a cukoripar prominens szereplői szeretnék viszszahódítani a mesterséges édesítőszer-gyártóktól a piacot…
Igen ám, csakhogy az emberiség cukorfogyasztása mellett még mindig eltörpül az édesítőszer-fogyasztás, melylyel lényegében csak cukorbetegek, testépítők, fogyókúrázók élnek, illetve – akaratlanul – figyelmetlen vásárlók is, akik nem veszik észre, hogy a kosárba tett szénsavas üdítők, tasakos levesek, gyógyszerek, vitaminok aszpartámmal édesített termékek. De ha jobban körülnézünk a piacon, mégiscsak szembesülhetünk konkurenciaharccal, mely az egyes édesítőszer-gyártók közt dúl vagy dúlt a nyolcvanas évek közepétől.
Az első titok
Az aszpartám, illetve a belőle készített édesítőszerek úgy válhattak piacvezető termékké, hogy a fogyasztók fokozatosan elfordultak az addig vásárolt szacharintól, melynek állítólagos rákkeltő voltáról az aszpartám térhódításának kezdetén elég sok sajtótermék tudósított. Persze a szacharin trónvesztését a kereskedők is segítették, üzleteik polcát a már agyonreklámozott aszpartámos termékekkel telítették, s a régi kedvencnek alig hagytak teret. Nevetséges helyzet, hiszen az aszpartám a szacharinhoz hasonlóan szintetikus édesítőszer, s ha a szacharin rákkeltő, ez elsősorban azért lehetséges, mert az élő szervezet nehezen fogadja be a mesterséges „táplálékot”.
• Tudta? A szacharint nem is kell befogadnia, hiszen emésztetlen formában kiürül, ám az aszpartám lebomlik, s emiatt ellenőrizhetetlen változásokat indíthat el a szervezetben. Tehát: bár lehet, hogy a szacharin – összetételénél fogva – serkenthetné a szervezetben a rosszindulatú daganatok kialakulását, ám az aszpartám természeténél fogva meg is teheti ezt. Emiatt a vele kapcsolatban megfogalmazott kritikák ugyan származhatnak egy ma még ismeretlen édesítőszer menedzsmentjétől, ám inkább arról lehet szó, hogy az aszpartám valóban káros az egészségünkre.
A második titok
Az aszpartámüzlet nagyságát jól mutatja, hogy engedélyeztetését követően olyan multinacionális cégóriások kezdték felhasználni, mint a Coca-Cola és a Pepsi-Cola. Ez az édesítőszer remek megoldás az amúgy drasztikusan hizlaló üdítőitalok gyártói számára, hiszen a vegyület jóval édesebb a cukornál – nehéz a kettő ízét egymástól megkülönböztetni –, nem okoz súlygyarapodást, olcsó az előállítása, s még a fogaink sem lyukadnak ki tőle. Nem véletlen, hogy rövid idő alatt az új, karcsú (light) divatvilág alaptermékévé, „alapélelmiszerévé” válhatott.
Ám remek ízesítőtulajdonságai ellenére az aszpartám diadalútja az 1965-ös születésétől kezdve mégsem lehetett töretlen, hiszen csak 1980–82-ben kapott megkérdőjelezhetetlenül zöld utat a gyártása, élelmiszer-ipari felhasználása. Éppen akkor, amikor a sajtó már világszerte hangot adott annak, hogy bizony az emberek elhízásáért, a gyerekek fogainak romlásáért elsősorban a cukor, illetve a cukrozott termékek, édességek a felelősek. 1965-ben a Searle nevű amerikai gyógyszercég egyik kutatója véletlenül fedezte fel az aszpartám édesítő hatását; a szer egy újonnan felfedezett olajmezőével felérő üzleti lehetőséggel kecsegtetett a gyógyszergyár számára.
Persze miután bevizsgálták, elemezték a hatásmechanizmusát, úgy tűnt, egészségkárosító mivolta okán kiaknázatlan marad. Ám a nyolcvanas években – politikai segítséggel – a Searle monopolhelyzetbe tudta hozni a termékét, annak ellenére, hogy ez a gyógyszergyár az állandó kártérítési perei miatt – gyógyszermellékhatások – nem igazán volt népszerű. Ám a nagy áttörést a Cola-cégekkel megkötött forgalmazási szerződés, illetve a Monsanto világcég színrelépése hozta el az aszpartám számára.
Ma már a világ legnagyobb, génkezelt élelmiszereket előállító és forgalmazó óriáscége, „az emberiség jótevője” foglalkozik az aszpartám előállításával, s elsősorban nekik, illetve politikai-üzleti kapcsolataiknak köszönhető, hogy napjainkban szinte az összes mesterséges édesítőszer aszpartámból – 40% asparticsav, +50% phenylalanine, +10% methanol – készül. A Monsantóval szemben már sem a környezetvédők, sem a különböző egészségvédő-tudományos intézetek nem mernek fellépni; kritika persze megfogalmazódik, ám ez mit sem ér, hiszen a rák behatárolhatatlan betegség, és ha valakinél kialakul, csak ritkán bizonyítható perdöntően – pl. atombomba, atomkatasztrófa – a kiváltó ok.
A végső titok
Úgy tűnhet, aszpartám-ügyben nehéz állást foglalni, hiszen a gyártó és a termékforgalmazók állítják, hogy veszélytelen anyag. Ezt igazolja, hogy például az EU-ban 1994 óta szabadon forgalmazható.
• Fontos! Nagyon sok szervezet figyelmeztet arra, hogy ez egészségkárosító vegyület, ne vásároljunk mesterséges édesítőszereket, illetve kerüljük az ezekkel készített élelmiszerek, gyógyszerek fogyasztását. Látszatra minden rendben van, hiszen a tudatosan élő emberek minden hírtől függetlenül, a józan paraszti eszükre hallgatva kerülik a mesterséges, szintetikus élelmiszereket. Tudják, vannak bevált természetes édesítőszerek, amit ha mértékkel fogyasztanak, biztos nem válik az egészségük kárára.
De számukra is van egy csapda, mégpedig a gyógyszerek, rágógumik, cukorkák, készételek és az üdítők vonatkozásában. A termékeken ugyanis nem tüntetik fel, hogy azok édesítőszerrel készülnek, legfeljebb az E951-es szám utalhat az összetevők felsorolásánál arra, hogy a termék aszpartámot tartalmaz. Mivel pedig ez a szer szabadon forgalmazható, s az íze összekeverhető a cukoréval, ha valaki igazából el szeretné kerülni, csak úgy mentesülhet tőle, ha a kenyerét is maga süti, nem vásárol gyári süteményeket, készételeket, üdítőket, rágógumit, s igyekszik gyógyszereket sem fogyasztani.
De hát miért az óvatosság, ha az aszpartám nem veszélyes vegyület? Sajnos az 2001-ben a bolognai Ramazzini-intézet patkányai belehaltak az aszpartám fogyasztásába; az olasz kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy rákkeltő vegyület. Eredményeik figyelmeztetésként felkerültek a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal honlapjára is, talán azért, mert a globalizált világ vezérei az új, negatív eredmények ellenére sem tiltják be az aszpartám és termékei forgalmazását.
Persze az árulkodó jel, hogy hivatalosan az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság már úgy fogalmaz, hogy: „40 mg/testsúlykilogramm megengedhető maximális napi bevitel nem okozhat problémát”. Igen, a cián is méreg, de ha kis adagokban fogyasztanánk, talán megszokná a szervezetünk…
Forrás:
www.ideal.hu
2007. augusztus
Utolsó kommentek