Egészség és táplálkozás

A hosszú élet titka a kalóriabevitel csökkentése - legalábbis kísérleti patkányok és férgek esetében. Vajon velünk, emberekkel is hasonló-e a helyzet? Világszerte több ezren éheznek szándékosan a hosszabb, egészségesebb élet reményében. Senki nem bizonyította azonban eddig, hogy az önsanyargató életmód valóban hatásos volna. Az öregedés kutatói ezért érdeklődve figyelik egy most is futó vizsgálatsorozat, a CALERIE eredményeit.

Kalóriamegvonás és hosszú élettartam

Okinawa szigete csak egy apró folt a Csendes-óceán térképén, mégis régóta izgalomban tartja az öregedés kutatóit. Az őslakók között szokatlanul magas a száz évnél idősebbek aránya, és alacsony az öregedéssel összefüggő betegségekkel (például rák, agyvérzés) kapcsolatos halálesetek száma. A titok nyitja sokak szerint a szigetlakók mértékletes étrendjével kapcsolatos. A kutatók ma már tudományos igénnyel is vizsgálják ezt a lehetőséget, sőt hasonló hatással bíró gyógyszereket is fejlesztenek. Kérdés azoban, hogy a hosszú, egészséges élet valóban elérhető lesz-e tabletták szedésével.

A kérdés a kutatókat is megosztja. A kalóriamegvonás, vagyis az energia-felhasználás szintje alatti energiabevitel lelassítja az öregedést, csökkenti a halálozást és megnöveli az élettartamot - legalábbis patkányok, egerek, halak, legyek, férgek és élesztőgombák esetében. A ma rendelkezésre álló egyetlen emberi adat azonban inkább csak anekdotának tekinthető. Egy 1978-as tanulmány megvizsgálta az okinawai felnőttek energiabevitelét, és azt találta, hogy az nagyjából a 80%-a japán átlagnak. Némely kutató egyértelmű összefüggést vélt felfedezni a táplálékmegvonás és a hosszú élettartam között. A Toho Egyetem gerontológusa, Szataro Goto ezzel szemben kiemeli, hogy a japánok napi energiabevitele 20%-kal alacsonyabb a fejlett országok átlagáénál, és hogy a japán nők várható élettartama - 85 év - nem sokkal magasabb a többi fejlett országénál.

Világszerte több ezren éheznek szándékosan a hosszabb, egészségesebb élet reményében. Senki nem bizonyította azonban eddig, hogy az önsanyargató életmód valóban hatásos volna. Az öregedés kutatói ezért érdeklődve figyelik egy most is futó vizsgálatsorozat, a CALERIE eredményeit.

A CALERIE-program

A CALERIE (a betűszó a kísérlet angol nyelvű elnevezésének - a csökkentett energiabevitel hosszútávú hatásainak összehasonlító elemzése - rövidítéséből származik) programot az amerikai Nemzeti Öregedési Intézet (NIA) támogatja. Az első fázis jelentései 2006 áprilisában kerültek nyilvánosságra2. Véletlenszerűen kiválasztottak 48 nőt és férfit, majd két csoportba osztották őket. Az egyik csoport étrendje normális volt, míg a másikét úgy számolták ki, hogy 25%-kal a testsúlyt megtartó érték alatt legyen. A kalóriamegvonó diétán átesett csoport tagjainak testhőmérséklete, illetve vérük inzulin-koncentrációja hat hónap elteltével egyaránt alacsonyabb lett. Mindkét tulajdonság jellemző a hasonló kísérletek hosszú életű állataira. A csökkent anyagcsere magyarázza, hogy a kalóriamegvonáson átesett állatok és emberek miért nem halnak éhen: testük energiaigénye igazodik a lecsökkent kalóriabevitelhez.

A CALERIE-program úttörőnek tekinthető a maga nemében, ugyanis normál testsúlyú vagy csak enyhén túlsúlyos önkénteseket vizsgál. A legtöbb hasonló kísérlet alanyai kórosan túlsúlyos egyének, ugyanis a súlycsökkentés ígérete az, amivel "el lehet adni" ezeket a vizsgálatokat. A második fázisban 200 önkéntest követnek majd több mint két éven keresztül.

A kalóriamegvonáson átesettek súlya exponenciálisan csökkent, és hat hónap elmúltával továbbra is csökkenőben volt. Az inzulin-rezisztencia szintén lecsökkent, és csökkent az alacsony sűrűségű lipoprotein - más néven LDL-koleszterin - szintje is (ezek növelik a 2-es típusú cukorbetegség, illetve a szívbetegségek kockázatát). A vizsgálatok egyik szervezője, Eric Ravussin fiziológus szerint már a sejtek szintjén is érzékelhetőek a kalóriamegvonás öregedéscsökkentő hatásai: mérhető volt például a DNS-károsodás csökkenése. "Megvizsgáltuk, hogy tapasztalható-e a súlycsökkenés hátterében álló anyagcsere-adaptáció, és a válasz igen" - mondta Ravussin.

Ravussin szerint a kísérlet eredményei megerősítik azt az elképzelést, miszerint a kalóriamegvonás csökkenti az anyagcsere szintjét, valamint a káros oxidatív szabadgyökök képződését. Ezek a molekulák elvonják az elektronokat más molekuláktól, ami a sejteket károsítva hozzájárul az öregedéshez. A kutató meg van róla győződve, hogy emiatt élnek a kalóriamegvonásban élő rágcsálók akár negyven százalékkal is tovább hagyományos étrendet kapó társaiknál. Az azonban egyelőre még kérdéses, hogy a CALERIE vagy más vizsgálat valaha is hasonló eredményt mutasson ki emberek esetében. A tudóstársadalom is megosztott a kalóriamegvonás élethosszt növelő hatását illetően. [...]

Markó Károly

Forrás:
[origo]
2006. augusztus 7.

Hogyan tudsz kevés táplálék fogyasztása mellett is egészséges maradni?