Hogyan született?
A savanyított tejtermékeket évezredek óta ismeri az emberiség. Feltalálásukhoz számtalan legenda kapcsolódik, ám feltehetőleg a megfelelő hűtési technológia hiányának köszönhetik létrejöttüket. Mivel a különféle fajták érlelését végző tejsavbaktériumok eltérő hőmérsékleten szaporodnak, a klimatikus viszonyoktól függött, hogy az egyes területeken élő népcsoportok körében a savanyított tej melyik változata terjedt el. A joghurt előállításához a magasabb hőmérsékletű vidékek kedveztek, ugyanis az erjesztést végző baktériumkultúrák 42-45 °C -ot igényelnek szaporodáshoz. Az aludttejhez ezzel szemben 18-30 °C is elegendő, így ez a típus leginkább Európa északi és nyugati területeihez kötődött. A kefir szintén középhőmérsékleten készül, ám az előzőektől eltérően vegyes (tejsavas és alkoholos) erjesztéssel. Ezt, az élesztőgombával savanyító technológiát valószínűleg a török-tatár népek fejlesztették ki, és terjesztették el hódításaik során a Balkán-félszigeten.
A joghurt Nyugat-Európában először a XVI. században jelent meg, de csak jóval később, az 1900-as évek elején, Ilja Mecsnyikov kutatásai nyomán vált széles körben ismertté. Az orosz biológusnak sikerült elsőként bebizonyítania, hogy a készítményben található élő kultúra pozitív hatást gyakorol az emberi szervezetre.
A bélflóra funkciója
A joghurt előnyös tulajdonságait elsősorban az erjesztéshez használt jótékony baktériumoknak köszönheti, melyek az ember bélrendszerében is jelen vannak. Az immunrendszerünk első védelmi vonalába tartozó bélflóra a külső környezet káros hatásaitól igyekszik megóvni szervezetünket. Több mint 400 fajta mikroorganizmus él benne, melyek gátolják a különféle kórokozók megtelepedését, segítik az immunrendszer működését, valamint fontos szerepük van az emésztés folyamatában. Bizonyos hatások következtében azonban a mikróbák egyensúlya felborulhat, szabad utat nyitva ezzel a veszélyes gombák, baktériumok és bélférgek előtt. Az antibiotikumok gyakori alkalmazása különösen ártalmas, hiszen egy-egy kúra sokmillió hasznos mikroorganizmust pusztíthat el. Hasonló hatása lehet a klórozott ivóvíznek, az alkoholtartamú italoknak, a helytelen táplálkozásnak (pl. túlságosan sok zsír és cukor bevitelének), a dohányzásnak, valamint a stresszes életmódnak. Ha az egyensúly felborul, kórokozók telepedhetnek meg a vastagbélben, erjedési termékeikkel károsítva a nyálkahártyát és méreganyagaikkal terhelve a májat. Továbbá fáradékonyság, emésztési zavarok, különféle bélfertőzések, bőrbetegségek, allergiás reakciók, tápanyag felszívódási problémák léphetnek föl, valamint hosszútávon májkárosodás és vastagbélrák is kialakulhat. A gyakori panaszok közé tartozik még a bélben elszaporodó élesztőgombák által okozott candidiasis, valamint egyes esetekben szintén a bélflóra károsodására vezethető vissza az IBS (irritábilis bél szindróma).
Az említett betegségeken túl még számos kór kialakulásában közrejátszhatnak a bélrendszer működési zavarai, így a gyógyulás felé az első lépés a bélflóra helyreállítása kell, hogy legyen. (tovább)
Források: Macosz.hu,Crohn-colitis.hu
Őri Katalin
2007-11-11
www.vitaminsziget.com
Utolsó kommentek